Amikor az emberek arra gondolnak bármit elérhetnek olyankor gyakran használják ezt a kifejezést. A határ a csillagos ég…

Nagyon szép gondolat, de tényleg van határ a gondolataink irányításában? Tényleg a csillagos ég már a határ? Mit is jelent ez a megfogalmazás és hogyan tudunk ebben segítséget kérni?

A határ a csillagos ég, vagy mégsem így van?

Ha belegondolunk a gondolatainknak nincsenek határai, a csillagos égre úgy tekintünk, mint a végtelen Univerzumra. Igazából ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a határaink végtelenek. De ha nem tudunk belekapaszkodni valamibe, akkor úgy érezzük elvesztünk. Ez az érzés elbizonytalanít és félelemmel tölt el mindenkit.

Emberi mivoltunkból fakad, hogy szükségünk van támaszra, egy olyan biztos pontra, amely megadja számunkra a menedéket. Mindig mindenben keressük a bizonyságot, a megfogható, emberileg érzékelhető fizikai valóságot. Ezért határozzuk meg a csillagos eget, mint határt, mert azt látjuk és érzékeljük. Nem tudunk tovább gondolni, hiába az lenne ennek a gondolatnak az igazi mondandója.

A határ a csillagos ég, kellenek egyáltalán a határok?

A határ a végtelen Univerzum, mennyivel nagyobb és csodásabb lenne így, de ezt nem merjük mondani, hiszen az Univerzum végtelen és nem megfogható, nem ad keretet a gondolatoknak. És ez inkább félelmetes, mint csodálatos.

Használjuk határnak a végtelen Univerzumot és kapaszkodjunk olyan megfoghatatlan dolgokba és érzésekbe, amelyekre jó érzéssel gondolunk. Kérjünk segítséget és szívünket töltsük meg a végtelen szeretet érzésével. Legyen bennünk olyan belső béke, amely nyugalommal tölt el minket. Merjünk hinni bármiben, nevezzük Istennek, az angyaloknak, a Mindenségnek, bárminek is hívjuk, a lényeg a hitünk.

Hinni kell a megfoghatatlan dolgokban és hirtelen megváltozik minden körülöttünk. A hit legyőzi a félelmet és a bizonytalanságot.