Nem mindig van rá szükség. Sokan olvasnak, bújják a könyveket, mindenféle irodalmat, hogy megfejtsék mi zajlik önmagukban. Pedig néha a kevesebb, több alapon van hogy inkább ártalmas, mint hasznos tud lenni. Mire gondolok pontosan?

Ha kell a külső segítség, azt észre lehet venni, de észre tudjuk venni azt amikor önmagunkban kell keresni a válaszokat?

Nálam van amikor olvasok, aztán rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel adott téma. Sőt még jobban összezavar. Ez a legnagyobb gond, annyi mindent próbálunk magunkra húzni, biztos emiatt van, jajj nem is, mert ez megint mást ír, akkor inkább ez. A végén már teljesen belezavarodunk a dolgokba.

Pedig nincs másra szükség ilyenkor, csak meghallani a belülről jövő instrukciót, hogy saját magunknak mire van szükségünk. Mert nem vagyunk egyformák, míg valakinek valami segít, addig a másik embernek pont nem arra van szüksége. Ezért önmagunkban keresni a választ a leghasznosabb, és a legtöbbet adó folyamat tud lenni. Meg kell találni a saját magunkhoz vezető utat, hogy a saját harcainkat, gondjainkat mi magunk a számunkra legjobb módszerrel tudjuk megoldani. Ha valaki folyton a könyvek alapján diagnosztizálja a saját problémáit, már a végén azt sem fogja tudni mit kell tennie, hogy jobb legyen.

Mondok egy konkrét példát, amikor megszületett az első gyermekem, elkezdtem mindenféle szakirodalmat olvasni hogyan kell tökéletes csinálni a gyermeknevelést, ez nem szép szó, de így érthető. Na a végén az ösztönösen jól működő dolgok körülöttem teljesen szétestek, csak azok a gondolatok kavarogtak a fejemben, amiket olvastam. Vedd fel, ne vedd fel, így csináld, nem ezt másképp kell, a végén teljesen kétségbeestem és elsírtam magam. A kisfiam csak sírt és én nem tudtam mit kellene tennem. Majd megálltam és azt mondtam nem olvasok többet, hallgatok a megérzéseimre, és azt teszem ami nekünk a legjobb. Nem volt ezután semmi gondom, minden szépen haladt a maga ütemében, megnyugodtunk mindketten és a kisfiam azóta felnőtt nagyfiú lett. Akivel tökéletes a kapcsolatunk. Szóval erre gondolok, amikor azt mondom nem kell mindent elhinni amit olvasunk, mert nem biztos hogy nekünk arra van szükségünk.

Hogyan kell válaszokat kapni önmagunkban?

Kinek mi válik be, nekem az amikor csendben vagyok, hallgatok befelé. Ez tölt fel, próbálom megérteni a saját gondolataim, saját magamra figyelek. Azt nézem mi a legjobb nekem. De ha kell egy halk zene, vagy egy séta, az is tökéletes, hisz mindenkinek más segít ebben. Nem akarok konkrétumot mondani.

Szóval próbálom meghallani mit üzen a belső hang, mire akar rámutatni, mivel kell foglalkoznom, hogy rendben legyek. Nem kívülről várom a megoldást, magamban keresem a saját gondolatokat. Aztán azzal foglalkozom, amit érzek, hogy van vele dolgom. És ezután van, hogy hirtelen feldob egy blogot, vagy egy könyvet valamelyik oldal, akkor tudom ez most nekem szól. Ezt elolvashatom, ez segíthet. De nem erőltetem, nem keresem anélkül, hogy tisztában lennék azzal mire is van szükségem.

Próbáljátok ki, figyeljetek befelé!

Csodás napot